Till Attilát egy forgatás közben értük utol. A szőlőtőkék között beszélt arról, miért egyszerű segíteni és arról is, mire lehet használni az ismertséget.
Amikor az OTP Bank és a TV2 megkeresett azzal, hogy zsűrizzek az Együttható pályázatának, nem sokat gondolkodtam. A pályázat lehetőség az alapítványok és a civil szervezetek számára, hogy egyrészt anyagi támogatást, másrészt egy csatornát kapjanak, aminek segítségével nagyobb tömegeket érhetnek el. A pályázatok és a segítők nélkül nem tudnának működni ezek a szervezetek, a szervezetek nélkül pedig a rászoruló emberek lennének még a jelenleginél is sokkal rosszabb helyzetben.
Az álompályázatom zsűritagként? Ez nehéz kérdés, szívem szerint a gyerekek felé húzok – érintve is vagyok, mert egy autista gyermekekkel foglalkozó alapítvány vezetője vagyok, amely természetesen nem indul a pályázaton, mivel az összeférhetetlen lenne.
Azt gondolom, hogy már az élet indulásánál meg kell kapniuk minden segítséget a rászorulóknak. Már csak azért is, mert egy, a saját környezethez képest valamivel gazdagabb világba lépés, mindenképpen kamatozik a későbbi élet során.
Ugyanakkor minőségi különbséget tenni a rászorulók között nagyon nehéz. Szerintem mi azokat a pályázókat fogjuk előnyben részesíteni, akik nemcsak a tevékenységük kapcsán, hanem a múltuk, a nagyságuk miatt is valami értékes dolgot csinálnak.
A segítségnyújtás egyszerű gesztus. Teljesen természetes dolog, majdhogynem azt is mondhatom, hogy az emberi léleknek szüksége van arra, hogy segíthessen. Az én esetemben ez még kézenfekvőbb: az ismertség tulajdonképpen hatalom, így nekünk kutya kötelességünk ezt az ismertséget jó dolgokra is felhasználni. Nem is igazán megterhelő, sőt, kifejezetten jó érzés, amikor adsz valamit.
Utolsó kommentek